VISSZA a cikkek listájához
CIKK
"Pokoli szimultán játszma"     jegyzet
Szerző: Varga Zoltán Zsolt
 

 

Első képzettársításom a "képzelet" fogalmához egy kedves ifjúkori olvasmányom, ?k? betűkkel áll keményen a címe: A képzelet kínja. (Vajon mire következtetne ebből pszichológusom - ha lenne?)

Vladimír Paral regénye annak idején azért ütött annyira szíven, mert anti-hősével, Marek Paarral szinte maradéktalanul azonosulhattam. Olvasásakor egyidős voltam Marekkal, s nem sokkal azelőtt magam is az övéhez hasonló kudarc-sorozatot éltem át szakmámban (egy-két hónap elteltével megfutamodtam az érettségi utáni kőfaragó, majd kőszobrász képzés nehézségei elől, elszenvedtem két sikertelen, megalázó főiskolai felvételi vizsgát, s noha akkor már felvételt nyertem kőrestaurátor szakra, tudat alatt ezt is kudarcként könyveltem el, mivel nem az áhított SZOBRÁSZ szakra jutottam be), s a való életben szerzett sebeket én is szertelen képzelgésekkel, "pokoli szimultán játszmákkal" kíséreltem meg kompenzálni. Ez volt mindkettőnk "baljós vezérmotívuma, és örökös átka".

Ez a "tisztességesen" posztmodern regény, amely nem a kordivat miatt íródott rá Stendhal Vörös és feketéjére (Paral csak követte főhőse irodalmi olvasmányokból szárnyra kelt képzeletét), szereplőin keresztül a képzelőerő szinte teljes skáláját felvonultatja. Az egyik végletet természetesen Marek képviseli a maga tükörszobaszerű, szimultán vágyálmaival. Az ellenkező véglet Karel Hakl mérnök, akinek alakját és korai pályafutását így rajzolja meg az író: "Világéletében tökéletesen híjával volt bármiféle, akár a legcsekélyebb fantáziának is, amelyet... a rettegés helyettesített nála. A textilgép-kereskedelemben dolgozó szürkécske hivatalnokká csúszván, húsz évet élt le ebben a minőségben, szürkécske vidéken fekvő szürkécske szülővárosának szürkécske lakásában, és szüntelen szorongások közepette vészelte át a négyszeri igazgatóváltást... diftériáját és kanyaróját, a saját aranyerét, a világháborút, majd az évenkénti két náthát és egy tavaszt."

A két szélsőséges figura közötti széles mezsgyén találunk olyat, aki hatalmas képzelőerővel rendelkezik a munkájában, de fantáziátlan a szerelmi életben (B. Bukvaj), vagy épp fordítva (O. Zalabák), s olyat is, aki a szeretőjéről képzeleg, ha a feleségével van, s a feleségéről ábrándozik, ha a szeretőjénél tartózkodik (A. Tittelbach). Ez utóbbi szereplő "baljós vezérmotívuma", hogy "NEM VAGYOK HAJLANDÓ LEMONDANI SEMMIRŐL!" (kiemelés az eredetiben), a 20. sz. végi, 21. sz. eleji emberiség egyik népbetegsége.

Azután ott van V. Artl, a vak vízügyi ellenőr, akinek látókat megszégyenítően élénk képzetei vannak az imádott patakokról, s végül meg kell még említenünk J. Novákot, alakjában Paral Marek normális fantáziájú pandanját rajzolja meg. Nováknak pontosan ugyanazokon a szakmai-hatalmi buktatókon kell keresztül evickélnie, mint Mareknak, ő azonban minden akadályt simán vesz, sőt, azt a Dását veszi feleségül, aki kezdetben Marekba szerelmes, s akiről anti-hősünk is tudja, hogy ideális feleség lenne. Marek így fakad ki Novákkal kapcsolatban: "...kár, hogy végül mindig ezek a józan, fantáziaszegény emberek kerekednek felül. Mi lesz ebből az őrületesen szép világból, ha minden bolond kihal?... az, akinek túlteng a fantáziája, alighanem boldogtalanságra kárhoztatik."

Paral azonban nemcsak sokszínű szereplői bemutatásával csillantja fel a képzelet kaleidoszkópját, hanem rövidebb-hosszabb eszmefuttatásokat ír a kínokat okozó féktelen képzelet természetrajzáról. Hogyan lehetséges, hogy hősünk nem pusztul bele a valóság-képzelet-valóság-képzelet... darálójába? "A képzelet azzal adja vissza meggyötört áldozata frissességét, és teszi képessé az újabb kínok elviselésére, hogy a vigasztalan valóságra kábítóan tarka flastromot ragaszt..."

Vajon vezet út a képzelettől a megvalósulás felé? "...a képzelet, amely meggyötört áldozata előtt elzárja az egyértelmű, határozott tetthez vezető meredek ösvényt, roppant készségesen felhúzza a sorompót, amikor a (saját, valamint az olvasmányokból merített) remény-, érzés-, szenvedély- és vágyrakományokat fuvarozó teherautók... gördülnek az útra."

S mi van, ha a sors kegyéből (vagy fintorából?) egy-egy képtelen elképzelés mégis megvalósul? "...a fantázia, az álom, a vágy szülte képeket a gyötrő képzelet boldogtalan áldozata mindig ragyogóbbnak látja, mint később a már meghódított puszta valóságot, amelyet mindig megzavar egy szeplő, ránc, pattanás, kihullott hajszál... s amelynek erejét veszi a szüntelen ismétlődés."

Mi a kiút hát az önéletrajzi ihletésű Marek Paar (és boldogtalan olvasója, az ifjú V. Z. Zs.) számára? "A képzelet kínja megrontja a rendben leélt élet boldogságát. Legfeljebb arra jó, hogy inspirálja az embert... de ezt hagyjuk a művészekre" - előlegezi a megoldást Paral a regény elején, hogy a végére regényírót faragjon hőséből, aki majd mindazt, ami vele képzeletben megtörtént, valamint képzelt képzeletében átélt, egy képzeletbeli regényben megírja.

 


 
előző cikk   21. cikk   következő cikk
VISSZA a cikkek listájához