VISSZA a cikkek listájához
CIKK
Találkozás a buddhista filozófussal     vers
Szerző: Tenigl Takács László
 

Hogy mi történt, el nem hallgathatom,

mert nékem a tény roppant és ominózus,

nem hittem volna, hogy a Tantól az ember

még itten, a világnak végin sem menekül ...

szóval, hogy ülök a minap a reggeli kisvonaton

egyes-egyedül - Siklósról Sellyére utazom,

több faluban tanítok ugyanis históriát -

és szeretem a hajnalt, mert ilyenkor néha

az egész kocsi csak az enyém, no hát, amint

a mozdony tutul, hogy indulunk, egyszer

csak pattan az ajtó s felszáll a leendő filozófus ...

 

Mit mondjak...?

 

Dalia.

 

Amúgy szőkés-barna, nyurga és

fiatalka, úgy kábé abban a korban,

mikor a lét még csupa mítosz és varázs,

guruk lapulnak minden bokorban,

szóval úgy húsz-huszonegy körül lehet

- na jó, maximum huszonhárom -,

s homlokán, mint a Buddha-jegyek,

parázslik néhány megkésett pattanás.

Ránézek, bűvölgetem, hogy idejöjjön,

ám ő nem tudja még, hogy miért,

és hogy nagyon várom.

 

A trükk beválik, s ahogy elindul felém,

friss, erős illatok törnek felőle elő

- ?kínai tornacipő? -, véli az orrom.

"Szabad?" "Persze!" - intek az üres helyre,

tarisznya reppen a magasba, letelepszik,

szemüvege csillan, haját lebbenti szél ...

- a létszomj s a füsthiány kínja is elcsendesül

egy pillanatra - érző lényem csak néz és remél.

 

"Zavar, ha rágyújtok?" - kérdi végre,

"Én is cigizem - vágom rá segítőkészen én -,

de az én dohányom már tegnap elfogyott,

és jobbfajta sodrósat nem kapni errefelé."

S bár mindketten tudjuk, hogy kihágunk,

hisz tilos ez az egész vagon területén,

a ténnyel, hogy ketten vagyunk csak,

kicsit visszaélve piros Tilburyt, Mascotte

papírost és műanyag öngyújtót rak ki elém.

 

"Hát ily kincseket

rejt e kopott

tarisznya méhe!" -

suhan át agyamon,

sodorjuk,

gyújtjuk,

szívjuk,

szívjuk,

elébb

még

innen a szavakon,

majd meg közöttük,

mert ahogy feloldódik

a belénk nevelt utálat,

belefog a szóba, és mondja, mondja ...

 

... Pesten fog tanulni, valami tanító szakon,

mely olyan, mint a teológus, "de ezt a

buddhistáknál máshogy kell érteni, egy

kicsit filozófus inkább" - magyarázza -,

"mert Isten nincs, illetve nem úgy van...

és meditálna is ... van tibeti tanító meg

harcművészetek ..." - mert hogy két évig

kungfuzott a szentem, bár ő nem annyira

buddhistának, inkább "sámán-hitűnek"

tartja magát, és hogy magyarnak lenni jó,

most éppen Sellyére megy, ottan várja

reiki-csoportja, no meg a művház-igazgató,

aki a régi Illést szereti, s mellesleg az apjának

gyerekkori barátja ... csak mondja, mondja ...

 

... s én, a galád, hogy múlik a nikotinéhség,

beleterpeszkedem a tőle elorzott révületbe,

farigcsálni kezdem magamban ezt az elégiát,

a szavak, mint mézbe hullott darazsak,

belefúlnak a fülkét betöltő, puha szeretetbe,

s már alig hatolnak át az illatos, kékes füstön...

 

Nohát, csupa talány és metafora

ez az utazás! - térek magamhoz,

s eszméltet újra rá a srác,

hogy még mindig itt van:

 

"... ha összejön, kapok helyet a koleszban ..."

- egyébként idevalósi a családja,

a nyáron "sámándobolós" táborban

ismerte meg a mostani csaját, aki

német és kommunikáció szakos,

tőle tudom, hogy a Pázmányon

is vannak jó arcok, először ő is oda

jelentkezett, de túl magas volt a ponthatár,

a falujában, sajnos, egyre több cigány

lakik, de köztük is akadnak normálisak,

neki például az egyik haverja roma,

s hogy a Buddhista Főiskolán

az új főigazgató - azt mondják - zsidó.

 

Hát így döcög velünk tova

a kis piros vonat e tüneményes

Mucsa-Sambalán, ő pedig ...

 

Mindent

Elmond

Nem

Tart

Vissza

Semmit

A Tanból

 

Nem tudja bár,

de fölfakad,

mint a seb,

kirakja

elém

belét.

 

"Bocs, de most jön az elágazás

- kapok észbe -, s én itten leszállok,

kocsi visz majd tovább Besencére."

"Vigyél pár cigit" - s a markomba nyomja

a maradék papírt meg egy kis dohányt.

"Hát akkor, szia, még biztos találkozunk!"

- felállok, kapom a cuccom serényen,

ő pedig bólint és kibámul a tájra,

dolga van, fontos, várják a kultúrház hűvös

termei, no meg az érte lángoló csoport.

 

Na, buddhisták, most jól figyeljetek!

 

Nem vitás, hogy csupa-csoda lét ez!

Tervet kovácsolsz, készülődsz a napra,

majd nagy szél támad, és minden felborul,

ahogy besüt az ablakon a megvilágosodás.

Számomra bizonnyal nagy dicsőség

marad ez az utazás, néki pedig tán,

egyszer majd, lehet az első indulatja, ha rájön,

hogy akarva, nem akarva a legtöbbet adta

nékem, mit adhatott, a siklósi vicinálison.


 
előző cikk   16. cikk   következő cikk
VISSZA a cikkek listájához