Liget.org   »   2008 / 6   »   Suhai Pál  –  Kertben
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=148
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Tavasz van, ősz van, kint a kertben,

kiültem, hát most napozok.

Kezem fején egy ismeretlen

érzést: rovart sétáltatok.

Tömör, fekete körte-testen

fehér pálcák a végtagok.

De mintha zoknit húzott volna

lábára, egyformát, hatot:

talpat, barnát, meg nem botolva

bőrömön úgy rakosgat ott.

Mint valami óriás, hogy lássak,

hozzá közelebb hajolok:

idilli szörny - pontnál e nyársak,

csápok összege nem nagyobb.

 

Bujkálva szőröm erdejében

szokatlan terepet tanul,

a forró földön oly szelíden

járkál, olyan gyanútlanul,

hogy meggyilkolni semmi kedvem - 

azt várom mozdulatlanul,

hogy elhagyjon, hogy átevezzen

rajtam (vagy aki én vagyok),

nem bántom azért, amért engem

a gyáva halhatatlanok.

Hagyom, hogy éljen, észrevettem,

így lesz ismerős mind nekem,

amit meglátok még halálon innen,

és túl az életen.