Liget.org   »   2002 / 12   »   Horgas Béla  –  Pingál egy "szigorúan titkos!" és "különösen fontos!" dossziéra
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1507
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

megérint mégis hogy mélyen-e

bőrt húst szakít-e (át) ezt írhatom-e (hát)

ha írom akkor bizonyára mert 

seb azért bár 

visszamenőleg vág meg rág törmelékes fogaival 

nyitja fel szememet fakasztja ki a hatvanas évek 

valóság show-ját mintha ma volna 

rosszkedvem vigyorát arcom árkait karmolja vájja

a kényszerűség hitvány pora száll alá

univerzális mintái -

 

a Történeti Intézet fénymásolatáról erőszakos legyek

konfekcionált kifejezések röppennek tudatomra 

rátapadnak és kimerevednek mint fagyott képernyő 

ahogy olvasom a "SÁRDI" fedőnevű informátor 

jelentéseit az Eszmélet-estről a leányfalui campingbe

szervezett kirándulásról és a Fiatal Művészek Klubjában

lezajlott felolvasó estemről hova pályakezdő költőket

hívtam társnak 

böngészem a szálkás kézírást a fehér foltokkal kilyuggatott

felemásan anonimizált szöveget 

akkori társaktól körüli figuráktól gyűjtött véleményeket

és az irat megelevenedik gágog s

nem lehet annyira kipreparált hogy a benne maradt neveken

túl a leírások megjelölések helyszínek árulkodó tényein túl 

ne sugdosson fülembe 

 

nem érdekel 

az ügynök kiléte-miléte sem 

hogy ő 

mint ama elhíresült undort és gyűlöletet szétkenő szüretelő 

most mit érez 

s ha monológot írnék csupán ijedt ámulatom és 

visszahőkölésem szomorúsága izgatna 

miközben tenyeremet homlokomra csapva

makognám micsoda naivista miska voltam

most itt villog és újdonságot játszik a ripacs régiség

hogy nincs mód kitérni 

valamiképpen minden gyalázat elér résztvevő vagy 

óriásplakát vihog rád a lét a tét talán hunyt szemmel 

bedugaszolt füllel élj kapcsold ki technicizált

hírhozóidat ne tudj mert mi az mikor kétfelé hasad

minden jelenés háromfelé húznak széthazudnak -

 

a kivonulás dekoratív ábrándjában nem ringatóztam 

soha és most sem tudnék nem is akarok 

inkább vakarok papírok tépte vágta hangzatot

vékony még a var és ez az egész múlt századi történet

a dosszié lapjain is a mindennapi élet 

jelentéktelen ocsmányságai és a bestiális rémtettek 

egy rugóra járnak

szóval ez az egész tart még s hogy kiömöltek az iratok

és szabad a nyomorult divatcikkek vására 

magától rángatózik önsúlya löki de 

rángatják is benne vagy -

 

kifordul visszájára vált egész korszak émelyeg 

elkeveredik s talán átértékelődik

ehhez képest mi ez a csalódás mai aszalódás benned 

hát nem a természeti törvény hogy öregszel

és optikád dioptriája torzít kiszürkít s még jó ha el nem 

feketít

de a közök a személyek közti üresség mint manipulátor

a süket fülek lapátjai ahogy lapátolják a jelent 

a dossziék fülei 

 

írni ezekre nem jó ha írok rájuk ha visszaérintek vágok

hányok ha a titkos és fontos tereket kipöttyözöm

keserű lével öntözöm a lapokat megszégyenítő 

szertartással dobom ki égetem el szórom szét 

s váltig ironikus szájtartással hát úgy is és akkor se -

 

abbahagyom

elmegy az ember kedve roncsa vissza-visszajár jaj

szigorúan egy volt különösen én voltam 

aki itt áll és - pingál