Liget.org   »   2008 / 3   »   Kiss Lajos András  –  Haladásparadoxonok (folytatás)
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=222
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

 

Ha a huszadik század nagy paradoxonait vizsgáljuk, álmodni sem lehetne Oroszországnál kedvezőbb kutatási terepről. A Haladásparadoxonok első részében már feltűnt Pavel Florenszkij, a század egyik legeredetibb és legsokoldalúbb gondolkodója. Mérnök, fizikus, teológus, filozófus és esztéta; Charles Peirce mellett a modern szemiotika megalapítója. Némelyek "korunk Pascaljának" vagy a "huszadik század Leonardo da Vincijének" nevezik. Magyarországon, de minden valószínűség szerint másutt is, leginkább az Ikonosztáz című munkáját és néhány esztétikai művét ismerik. És alig tudnak Florenszkij "sötét oldaláról" - az olykor radikálisan antiszemita és "rafináltan reakciós" Florenszkijről. A következőkben az ő nagyon is problematikus vonásait szeretném megrajzolni, mégpedig a sokáig ismeretlen, a KGB archívumából előkerült politikafilozófiai pamfletjéhez fűzött kommentárok formájában. Az írás - Egy jövendőbeli államszervezet felépítése - művei négykötetes válogatásában jelent meg a kilencvenes évek közepén. Egyébként Florenszkij már letartóztatása idején vetette papírra a kordokumentumot, amely a szükségszerűen katasztrófába sodródó személyes sorsról is sokat elmond. A Florenszkijjel kapcsolatos paradoxonok halálának bizonytalan időpontjával kezdődnek. Török Endre valószínűleg egy Párizsban kiadott Florenszkij-életrajzra támaszkodva 1943-ra tette az orosz filozófus halálát. Miután részben megnyíltak a KGB archívumai, és a magánarchívumokat is szabadon lehetett publikálni, a GULÁGOK világáról egyre pontosabb kép formálódott. Ekkor derült ki, hogy Florenszkijt 1937. december hetedikén végezték ki. 2000-ben a Potsdamban rendezett nemzetközi Florenszkij-konferencián bombaként robbant Michael Hagemeister előadása (Wiederverzauberung der Welt: Pavel Florenkijs Neues Mittelalter), amelyben elsőként ismertette Florenszkij "sötét oldalát". Egyébként Hagemeister az egyik legjobb ismerője a 19-20. századi orosz filozófiának; a Nyikolaj Fjodorovról írt, 550 oldalas monográfiája a német tudományos precizitás iskolapéldája. Még ugyanebben az évben jelent meg a Kontext Kiadó gondozásában a Materialien zu Pavel Florenskij - [Appendix 2] című tanulmánykötet, amely egy írás kivételével Florenszkij és Vaszilij Rozanov - meglehetősen bonyolult - antiszemitizmusát írja le.

1911 januárjában Kijev külvárosában holtan találták a 13 éves Andrej Juscsinszkijt (kb. negyven késszúrást állapított meg a halottkém). A városban futótűzként terjedt el a "rituális gyilkosság" rémhíre, s a tett elkövetésével "természetesen" a kijevi zsidóságot vádolták. Név szerint a 36 éves kereskedősegédet, Mengyel Bejliszt. A folyamatosan növekvő antiszemita- és pogromhangulatot bírósági eljárás követte, amely 1913. szeptember 25-én kezdődött, és október 28-án ért véget, a vádlott felmentésével. Ebben szerepet játszott az orosz és nem orosz értelmiségiek tömeges állásfoglalása a középkorias vérvád abszurditása ellen. A tiltakozók között voltak: Andrej Belij, Leonyid Andrejev, Maxim Gorkij, Zinajda Gippius, Fjodor Szolugob, a természettudós Vernadszkij és még sokan mások. A külföldiek közül érdemes megemlíteni Anatole France-t, Gerhart Hauptmann-t és a canterbury érseket. Az antiszemita körök mindenképpen szerették volna rávenni az ortodox teológia jeles képviselőit a vérvád melletti tanúskodásra (nyilván teológiai érveket kellett volna szolgáltatniuk a vádak hihetőbbé tétele érdekében), de nem értek célt, sőt: több neves szentpétervári teológus is határozottan cáfolta a zsidósággal kapcsolatos vérvád legendáját. De az ismert újságíró és filozófus - Vaszilij Rozanov - mellett, mégis akadt egy ortodox pap, aki "valószínűnek" találta a vérvádat, nevezetesen Pavel Florenszkij. A vérvádi eljárás közben Florenszkij több írását is elküldte Rozanovnak, amelyeket aztán Rozanov A zsidóság szaglási és tapintási viszonya a vérhez (Obonyatyelnoje i oszjazatyelnoje otnosenyije jevrejev ko krovi) címmel megjelent írásba beépítve közölt. E mű voltaképpen kettőjük írásait tartalmazza, s 1914-ben jelent meg. A kötetben Florenszkij még nem a saját nevén, hanem két álnéven szerepel: W, illetve Dr. Chol?son (amúgy szerette a különleges neveket, egyiptomi és más piktogramokat is gyakran használt munkáiban). Ezek a "dolgozatok" a szokásos antijudaista érveket elevenítik fel, különleges eszkatológiai és apokaliptikus történetfilozófiai vízió keretébe ágyazva. Eszerint a világban elkerülhetetlenül közeleg a jó és a rossz végső összecsapása, és minden földtekén zajló empirikus eseményt ennek fényében kell megítélni. Florenszkij szerint az igazi zsidóság tagjai, akiket jevrejeknek nevez (s szembeállítja őket a hitehagyott, az asszimilált zsidókkal [rájuk a zsidi szót használja]), egyre agresszívebbek lesznek az élet minden területén. Jórészt szervezetük vitalitása, elsősorban vérük különleges ereje miatt. Hogy védekezni lehessen ellenük, legjobb volna kasztrálni minden zsidót. A zsidóság létszámának növekedése egyszerű aritmetikai szabályszerűség - mondja Florenszkij, de valamit tenni kell ellene. Persze Florenszkij feltételesen fogalmaz, és az effajta megoldást mint keresztény ember elfogadhatatlannak tartja - mégis: felveti. Később a zsidóság gettóba zárását is elképzelhetőnek tartja - valahol a világ távoli sarkában. Abszurd gondolkodására jellemző, hogy e különös antiszemitizmus bizonyos judeofiliával keveredik nála. Zinajda Gippius jegyezte fel, hogy a per alatt azt mondta a nővérének: "Ha nem lennék ortodox pap, hanem zsidó, ugyanúgy cselekedtem volna, mint Bejlisz: kiontom Juscsinszkij vérét."

Florenszkij konzervatív államutópiájának megértéséhez további adalékokat találunk a munkatáborokból családtagjainak küldött leveleiben. A sztálini Szovjetunióban ugyanis "szokás" volt, hogy a kényszermunkára ítéltek egy része - kegyként - kapcsolatot tarthatott rokonaival. Florenszkij írhatott leveleket, de nem mind jutott el a címzetthez. Nagyjából 150 levelét találták meg, ezeket összegyűjtött művei negyedik kötetében publikálták. Az eddig olvasottakban nem találtam utalást arra, hogy a táborban újra elővette az ún. "zsidókérdést".