Liget.org   »   2014 / 7   »   Kókai János  –  Hal és tűz
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2965
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Jó nevetni; játék körbeállni szamarunkat

és a vízzel telt műanyag kannát a hátára tenni.

 

Ugrattuk egymást, amikor a segélyszállítmányt hozták,

aki nem figyelt, lábára léptünk és kilöktük a sorból.

 

A katonák ránk szóltak, komolykodva nyomták kezünkbe a vizet,

volt, aki megszeppent.

 

Szüleim otthon várnak;

nagyanyám láztól soványan fekszik,

víz kell neki, mondták,

de én mentem a többiekhez játszani.

 

Nem akartam hallgatni, ahogy félrebeszél –

a majomtengerről, a bőrvitorlákról, a kígyóarcú kalózokról,

a tűzről, a halnak öltözött sámánról.

 

Kergetőztünk testvéreimmel,

ismeretlen épületek között csatangoltunk,

elképzeltük, hogy a város urai vagyunk.

 

Most még erős a Nap,

alkonyatig haza kell érnünk.

Szamarunk, a műanyag púpjával,

tevévé változott, mesélünk róla.