Bodza anyó gyümölcstára

This post was originally published on this site.

Erdőn, mezőn, bokrosokban, nem védett élőhelyen rengeteg, boltban nem kapható finomság vár! Képzeletben induljunk el a sokat tapasztalt Bodza anyóval egy kirándulásra: fején kendő, karján fonott kosár, és mindent tud a növényekről. Gyűjtőútra mindig értő kísérővel indulj, és csak olyasmit gyűjts, amit biztosan ismersz!

A csipkebogyót mindenki ismeri, de talán nem tudja, hogyan kell szedni vagy kóstolni. Ha csak megkóstolni szeretnéd, hogy egyáltalán ízlik-e, a puha, dércsípte csipkebogyót érdemes választani. Ha leszakítod a szárról, és a bogyó oldalát megnyomod, kibuggyan belőle finom belseje, és a szőrös szálak a közepében maradnak, nem kerülnek a szádba. Ha kosárba gyűjtenéd lekvárnak, nem muszáj megvárni a dércsípést: elég a kemény bogyókat kis időre mélyhűtőbe helyezni. Utána érdemes vendégséget rendezni, mert mire a csipkebogyót sűrű szitán, teaszűrőn keresztül megszabadítjuk a szőrétől, sok idő telik el, nem árt jó társaságban dolgozni. A lustábbja meg is száríthatja teának, akkor nem kell törődni a szőrökkel, csak áztatni a durván megzúzott termést.

Ritkább, de egyszerűbben feldolgozható finomság a kökény:  ennek egyetlen nagy magja van, amitől könnyű megszabadítani. A lekvárja különösen ízletes, kicsit a szilvalekvárra emlékeztet. Az érett, nagy szemeket frissen is érdemes kóstolgatni, ha nem zavar a fanyarsága. A kökényhez népi hiedelem is társul. Egy népmesében, mielőtt a kisgyerekek a kökénybokorról esznek, védő varázsszöveget kell elmondaniuk. Aki a védő szavakról elfeledkezik, a tündérek, manók birodalmába kerülhet, ahonnan nem könnyű
a hazajutás!

Galagonyából könnyedén találhatunk sokat, de a termése kesernyés. Aki kevésbé szereti, almával, körtével főzheti össze lekvárnak, szósznak.

Az útszéle tavasszal tele van zsenge hajtásokkal: az „ánizsos” turbolya, a „retek ízű” útszéli zsázsa, a hagymaszagú kányazsombor, a „diós” csabaíre vérfű vagy a hagymás fogasír apró „hagymácskája” mind keveset fogyasztott, illatos-ízletes ennivaló. Salátába kerülhet az árvacsalán, az ibolya meg a tyúkhúr is. Terített asztalt kínál a tavasz, az ősz, és a nyár is.

A bodzavirág szörpnek, teának jó, a bogyóból lekvár készül, nyersen viszont nem ehető. Vigyázzunk, a bodza is tündérnövény! A régi emberek a tündérek lakhelyének hitték, ha bántod, a felbőszült tündérekkel találhatod magad szemben. Érdemes hát illedelmesen viselkedni Bodza anyóval, aki biztosan tündérek rokona.

És hogy miért jó mindezt kóstolgatni? Mert a sokféleség a tányérunkon is érték! Ha nem mindig ugyanazt az ismerős krumplit, paradicsomot meg zellert esszük, hanem minél többféle zöldséget és gyümölcsöt, egészségesebbek leszünk.

A saját kertünkbe is bátran ültethetjük a vadon hazai gyümölcseit. Azzal segítünk legtöbbet a természetnek, ha egzotikus, messziről jött, sok galibát okozó különlegességek helyett Magyarországon őshonos növényeket viszünk a kertbe. És ha a saját kertünkben gyűjtögetünk, a vadon kincsestárát sem merítjük ki, csak ihletet kapunk tőle.