Hangyás kesztyű és rózsatánc

This post was originally published on this site.

Mi a közös a hangyás kesztyű, a bikaugrás és a rózsatánc között? Mindegyik egy-egy felnőtté avatási szertartás része. Az emberi életút egyik fontos fordulópontja a gyermeki létből a felnőttek világába érkezés. A törzsi társadalmakban elsősorban a testet és a lelket próbára tevő nehéz élethelyzetekre készítették fel a nagykorúság küszöbét átlépőket, a modern társadalmakban pedig a jogok és kötelességek útvesztőire irányítják a serdülők figyelmét. A hagyományos közösségekben beavatási szertartásokon bizonyíthatták az ifjak, hogy elég érettek az önállóságra, a nyugati társadalmakban életkorhoz kötik a felnőttkor kezdetét.

A gyermekkorból a felnőttkorba való átmenetet testi erőpróbák rítusai kísérték az észak-amerikai indiánoknál. Az ifjak magányos látomáskereséssel, több napos böjttel igyekeztek kapcsolatot teremteni védőszellemükkel. Szerencsésnek tartották, ha a fiatalember héjával, jávorszarvassal vagy mennydörgéssel álmodott. Az Amazonas-menti egyik törzs a fájdalom elviselését tekinti a felnőtté válás jelének. A 13 éves fiúk a szertartás során két-háromcentis hangyákat gyűjtenek, azokat fullánkjukkal befelé kesztyűkbe szövik. Férfiúi érettségüket bizonyítják, ha húsz percen át rezzenéstelen arccal tűrik a hangyacsípéseket. Hónapokon keresztül hússzor ismétlik meg a beavatási rítust, és a próbát kiállt ifjak a harcosok közösségéhez tartozhatnak. Az állattartó etiópiai hamar népcsoportnál a bikaugrás a fiúk hagyományos felnőtté avatási szertartása.

Az egymás mellé állított szarvasmarhák hátán kell leesés nélkül áthaladniuk, hogy önálló szarvasmarhatartóvá váljanak, és engedélyt kapjanak a házasodáshoz. A ghánai krobo népcsoport minden év áprilisában tartja a serdült lányok beavatási szertartását. Főpap irányításával egyhetes táborba vonulnak, ahol főzési, háztartási és gyermekgondozási ismereteket kapnak. A képzés után felnőtté válásukat gyönyörű ruhákba öltözve ünneplik, ének és dobszó kíséretében eljárják a hagyományos beavatási táncot. A Fülöp-szigeteki lányok felnőtté avatása kedélyes zsúrok hangulatát idézi. Báli hercegnőként az ifjú hölgy 9 vagy 18 férfi rokont, közeli barátot hívhat udvartartásába, akikkel eljárja rózsatáncát. A partnerek vörös rózsát nyújtanak át a felnőtté érett lánynak, majd keringőznek. Napjainkban 18 kincs, azaz ajándék átadásával egészül ki
a ceremónia.

Vallási szertartásokon is köszöntik a felnőttkorba lépőket. A zsidó közösségekben a 13 éves fiú bár micvá, azaz a parancsolat fia lesz. Aktívan részt vehet az istentiszteleteken, felolvashat a Tórából, ami a zsidó nép őstörténetét írja le a világ teremtésétől. A katolikus egyházban a bérmálás, a protestánsoknál a konfirmáció azt jelenti, hogy a nagykorúvá vált egyének megerősítik és tudatosan vállalják hitüket. A nem vallásosok felnőtté válási szertartásai Németországban jelentek meg az 1800-as évek derekán. Szabadgondolkodó szervezetek hívták életre a bérmálás helyett a Jugendweihe (ejtsd: júgendvájhe), vagyis az ifjúsági felszentelés ceremóniáját. Az 1980-as évek végén szervezték meg Finnországban először az alsós diákoknak a Prométheusz tábort. Itt az egymás iránti megértésről, az előítélek, a tudatmódosító szerek veszélyeiről és a környezetvédelemről szereznek ismereteket a fiatalok, hogy azután érett nagykorúként kapcsolódjanak a felnőtt nemzedékek láncolatához.