FEKETE HÓ

This post was originally published on this site.

Hó esett,
de fekete.
Nem hideg volt, hanem forróság,
mintha elszenesedett maradványok
hullottak volna az égből.

A tenyerembe gyűjtöttem,
ott sziszegett,
lassan beleégett a vonalakba,
sorsom finom redőibe.

Aztán kifújtam,
és a szél széthordta.
Mint mindent, ami valaha
túl közel került hozzám.

kép | vecteezy.com

Előző cikk
A LUSTÁLKODÁS VÉDELMÉBEN – 6. 
Következő cikk
NINCS BOCSÁNAT