TEGNAPUTÁN 10.

Új sorozatunkban folytatásos történetet indítunk, amelyben a részeket más-más szerző írja.

ELŐZŐ RÉSZ

A MEGVÁLTÓ

Szerinted lehet úgy csajozni, hogy te vagy a megváltó? Megsúgom: nem, nem lehet. Könnyű úgy mászkálni a világban – gondolod te – hogy a sors kegyeltje vagyok, vagy tudom is én, micsoda; hogy az, mit tegyek, csak úgy jön, én meg nem vitatkozom vele, csak teszem, aztán ennyi. Eddig rendben is volnánk, persze. De mi van azzal, amire a sugallatok nem térnek ki? Hm? Azzal mit kezdjek? Hogy növök, mintha húznának? Hogy fájnak az ízületeim, hogy a hangszálaim totál megbízhatatlanok (hol cérnavékony, hol mély, öblös hangon szólalok meg), hogy büdösödöm nagyjából minden hajlatomban és hogy mindezekkel együtt tőlem várja az egész r/birodalom subderrit és a fél tiktok a megváltást? Merthogy tőlem várják: a kamasz hülyegyerektől, aki sas alakú drónokról és malavel tavi mélymerülésekről hallucinál. Az egyetlen mázlim, hogy még nem tudják, hogy engem keresnek. Valaki múltkor posztolt egy SFonte látomásfestményt, amin annyira egyértelműen én voltam, hogy azt hittem, valaki lefotózott titokban. Anyám szerint volt már ilyen. Meg hát na, sok kérdés nem marad, ha az ember olvasgatja egy félórát a fórumokat: aranyszem – pipa, úgy nézek ki, mintha két fényesre csiszolt ajtógomb lenne a fejemben; aztán hogy „növök, mint a bolondgomba”, hogy anyámat idézzem, és leszakadnak rólam a ruhák… meg aztán a vizek megtisztulása is… hát az mi, de őszintén!? Vízvezetékszerelő és medencetisztító kisiparos, nem megváltó. Így nem lehet csajozni, az biztos.

sugallat és jelenés

Anyám szerint nincs ezzel az égegyvilágon semmi gond. Nem leszek sokáig kamasz; az eddigiekből kiindulva hamarosan elérem a „megváltói kort”, bármit is jelentsen ez, és onnantól már mindegy lesz. Így mondta, hogy „mindegy lesz”. Igazán megnyugtató, muter, kösz! Most nem vagyok igazán a tetteim ura. A Kilőtt Drón egész törzsközönsége bámulhatta végig, ahogy a szerencsétlen halászra ráhozom a frászt. Mintha direkt csináltam volna, vagy ilyesmi. De nem állhatok le minden egyes sugallat és jelenés után megmagyarázni, hogy figyi, én úgy igazság szerint ezt annyira nem szeretném csinálni ám, sokkal szívesebben vagyok a darknet eldugott bugyraiban, ahová SFonte sem ér el, és próbálom kinyomozni, hogy apám tényleg él-e, ahogy – egyébként – a sugallatok megmondták, hogy igen. Mondjuk, eddig minden bejött, amit mondtak, szóval ez is leginkább csak egyfajta hobbi, ott vannak a haverjaim, már amennyire a nicknevek mögé bújó anonim kommentelőket így lehet nevezni. Akárkik is lehetnek, érted. De még mindig inkább a darknet, mint az r/birodalom subderrit, ami full használhatatlan lett. Azt most hagyjuk is, hogy teljesen letért az eredeti útjáról, ez eddig is így volt: tényleg a történelem homályába vész, ha egyáltalán igaz, hogy az oldalt Derrit, a Krónikások Krónikása (halkan teszem hozzá: a Birodalom pletykafészke) alapította, aki méltóztatott – uralkodói megrendelésre, persze – mindenféle politikai pletykát, összeesküvés-elméletet és miegyebet egybehányni egy netes fórumra, amiből aztán tematikusan, subderritekben elmerülve lehetett csemegézni, amíg valamelyik későbbi uralkodó végül megunta Derritet és áldásos tevékenységét és kivégeztette – az oldal viszont valamelyest fennmaradt, csak hát, fogalmazzunk így, központi elvárások nélkül. Derrit emlékét csak néhány fanatikus követője őrzi, akik azt hiszik, ők uralják a hálózatot. Persze zéró kontrolljuk van a fórum felett: jelenleg minden második poszt arról szól, hogy a régens már halott, csak SFonte generálja helyette a beszédeket; a másik fele meg arról, hogy a szomszéd birodalom már mozgósít – a fórumozók szerint fél éven belül elfogy az uránérc, sőt, valaki direkt rontja a kitermelést. Az remek. Mire befejezem a kamaszkoromat, lövészárokból kellene megváltanom a világot?

A konteók is sebességet váltottak mostanában; a héten három különböző összeesküvés-elméletet is a legmélyebb őrületig veséztek ki: az egyik szerint a „megváltó a régens titkos fegyvere”, a másik szerint meg „a trónörökös eltitkolt fia”, a harmadik szerint meg maga SFonte nyomtatott ki engem, 3D-nyomtatóval, egy dúsítótorony alagsorában. Mondjuk, ez utóbbi legalább valamennyire kreatív. Ettől még gyanúsan mind kamu. Derrita zagyvaságok.

A halász a tóról áradozik. Mondjuk, megértem, gyönyörűnek tetszett, amikor a jelenésben láttam. Megígérem, hogy megtisztítom, ha nekem adja a drónt. Naná, hogy nem adja, minek hinne egy pattanásos kamasznak. Ki vagy te mégis, kérdezi. Mondjuk, joggal.

Vagyok, aki vagyok

Élő fáklyává változom. A kocsma falán lógó patinás tükör szétszórja a kékes lángok hideg fényét, elvakítva a térdre boruló halászt. Még anyám is hátralép egyet. Vagyok, aki vagyok, hallom kibuggyanni a szavakat lángoló ajkaim közül.

Fogalmazzunk úgy: a drón átadásra került. A sugallatok meg elégedettnek tűnnek, amennyire meg tudom állapítani. Sietősen távozunk, a kocsmában még magukhoz sem tértek igazán. Jobb nem jelen lenni már, mire kérdezhetnének. Nem mintha tudnék válaszolni.

Mondjuk, ha ezzel a fáklyás trükkel se sikerül becsajoznom, akkor aztán tényleg sehogy.

kép | Bornemisza Eszter művei, Csillag Pál fotói