A BIKA ELKÉRTE A TEHENET

Ott álltam az udvaron, 12 éves csitri, 10 esztendős Dénes unokatestvéremmel, mikor a béres közölte a hírt a szakácsnővel, aki szeg­ről-végről rokona volt a ház meg a kis birtok gazdájának, Benedek Eleknek.

– A bika elkérte a tehenet – újságolta a béres elégedetten, és elindult az istálló felé.

Fővárosi gyerekek voltunk, nem értettük. – Hogyan kéri el a bika? – tudakolta Dénes, a Benedek unoka. – Azt én maguknak meg nem mondom. – A válasz végérvényes volt. A szakácsnő a konyha felé indult.

Felajzott érdeklődéssel szaladtunk a legközelebb található felnőtthöz, Dénes hajadon nagynénjéhez, és nekiszegeztük a kérdést. A nagynéni ránk meredt, és máris elirányított bennünket: „Nagyanyóhoz”, vagyis Benedek Eleknéhez. Ő a helyzet magaslatán volt. Engem, a leányt lekapcsolt a kényes kérdésről, arra kért, segítsek neki a házi teendőkben, Dénesnek meg: – Ezt nagyapáddal beszéld meg!

Én aztán megfeledkeztem a tehenet elkérő (miként?) bikáról. Napközben az Alice Csodaországbant olvastam, s ámulatba ejtett, hogy a macska eltűnt Alice szeme elől, de a széles vigyorgása ott maradt.

Dénest csak estefelé kérdeztem meg a bika ügyben.

– Nagyapó azt mondta, ráérünk még ezt megbeszélni. Elmentünk az almásba dolgozni, és ő elmesélte, hogy a nagyapja, Benedek Huszár István egy marék juharfamagot hozott haza Franciaországból hadizsákmányként, pedig volt egy egész óra szabad rablás a katonáknak. A terebélyes törzsű juharfa a templomkertben az ő francia magjából nőtt. És mi elfogadtuk a francia magból nőtt terebélyes juharfát a tehenet elkérő bika problémája helyett.

Igen, a szex tabu volt abban az ánti-világban. És nem csak gyerekek, serdülők előtt. Egyetemista koromban a kiváló nyelvész­tudós, Gombocz Zoltán – úgy hírlett róla, hogy 36 nyelven ért – Rabelais pajzán stílusával foglalkozó kollégiumát csak hímnemhez tartozó hallgatóknak tartotta.

S arra is emlékszem, ugyancsak egyetemista koromból, hogy anyám szelíd határozottsággal „izmos alkat” kifejezést javasolt, amikor én egy sportolóról szólva „izmos testet” mondtam. Milyen magabiztosan igazodott el a világban az előző nemzedék!

a szex siváran részletező ábrázolása

Életem folyamán a hegeli tézis számos esetben fordult antitézissé. Nem felháborodva, ódzkodva vettem tudomásul, hogy a szexprobléma elhallgatását, elkenését egyre gyakrabban váltja fel a szex siváran részletező ábrázolása. Ódzkodásom nem morális, hanem merőben esztétikai természetű. Miért részletezik ezek a termékek filmvásznon, nyomtatásban, hogy X melyik testrészével mit, hogyan, meddig, esetleg mennyit művel Y ilyen vagy olyan testrészével. Megértettük már az első mondat után, hát miért két vagy három teljes oldal?

Minden valóban irodalmi mű elhallgatásokkal teli, hézagos, hogy az olvasó, ha valamennyire értő vagy legalább érteni vágyó, kitöltse a hézagokat, megszólaltassa az elhallgatást, s így mi magunk is egy kissé alkotóvá váljunk. A 17. századbeli írónő, Madame de Lafayette egy tragikus szerelemről ír Clèves hercegnő című regényében. A hercegasszony férje jellemes, mélyen érző férfi, a házastársak tisztelik, nagyra becsülik egymást. A házasság biztosította a hercegnek férji jogait – közli Madame de Lafayette –, de nem nyitott utat a hercegnő szívéhez… Nem nyitott utat szívéhez? Gondolatban benépesíthetjük a mögöttest.

Tolsztoj sem részletez. Anna Karenina hazatart Moszkvából, ahol megismerkedett Vronszkijjal, s egymásba szerettek. A pétervári pályaudvaron férje várja. „Én Istenem, mitől is lett akkora a füle” – mondja magában a Karenint megpillantó Anna. A Biblia sem részletezi, hogy Szodomában és Gomorában szülő a gyermekével, testvér testvérrel, esetleg állatokkal… A Biblia közli, hogy a kicsapongások miatt az Úr kénköves esőt bocsátott büntetésként a két városra, és Lót hátraforduló felesége az iszonyattól sóbálvánnyá vált.

És végül ismét a juharfa. A napóleoni háborúkból hazatérő Benedek Huszár István feleségéhez intézett szavait az ostrom idején, a pincében olvastam: „Fegyvert csak az ellenségre fogtam, idegen asszony testéhez én nem közeledém, más javát el nem vevém.” Az első múlt időt kétféle múlt követi. Akkor eszméltem rá, milyen sajnálatos, hogy a folyamatosságot kifejező imperfektumot kipusztítottuk anyanyelvünkből.

kép | vecteezy.com