A HARMINC-SOROS

This post was originally published on this site.

A semmiségek ágbogán 
elakadt a fillér. 
A mindenségek száz lovát 
elvitte a sintér. 
Hűlt helyeket rezerváltunk.
Hiánycsokrot prezentáltunk.
A csalódást óvtuk önmagunktól.
Telket vettünk a terráriumnak. 
Kebleket melengettünk a kígyóknak. 
Jelvények erdejében, fürgén, 
füstös fűrészekkel kivágtuk a fákat.
Idényt varázsoltunk a nyomornak 
és keverjük a szezont a fazonnal. 
Elvetjük az aratás gondolatát, 
a siker magvait exportáljuk – 
és importra szorul a hurok, a humor, a humánum.
Még azt a tőkét se hoztuk be, 
melyre lehajthatnánk árva fejünket. 
Sőt, a kivégzőosztag azt üzente: 
elfogyott a regimentje, tölténye, várjunk.
Várakozó listás, stand by még a halál is. 
Nagy várakozás előzi meg fulladó tusánkat. 
Csak a mázlisták halnak korán, 
mint rosszabb időkben a mosónők. 
És még mindig cukros ételekről álmodunk, 
miközben diabeteszes lett ez az ország. 
Tomográphiai robbanás várható 
és araszolgatunk hátra, 
mint idebent a rák. 
Istent hívjuk, de szegény mással beszél. 

kép | vecteezy.com