A legnagyobb és legöregebb túlélők

This post was originally published on this site.

Marina Kastela nagyjából ezerötszáz éves.

Ha hátulról nézünk rá, szomorúak leszünk, mert olyan, mintha haldokolna. Csupa száraz rész, barázdák, csavarodások, göcsörtök, bütykök, szálkák. De a másik oldalról élőnek és elevennek látjuk, csodálatos, nagy lombozattal. Marina Kastela ugyanis olajfa: déli szomszédunk, Horvátország legöregebb fája, amelyen még mindig terem az olajbogyó. Ezt a különleges gyümölcsöt szerte a világon ismerik: a belőle sajtolt olívaolajat öntik a salátákra, vagy magát a bogyót fogyasztják. Régen világításra is használták az olaját, mécsesekben, meg gyógyhatású szerként, testre dörzsölve.

A Földközi-tenger környékén szinte mindenhol őrzik, dédelgetik és védik a legkorosabb olajfákat. El is nevezik őket, leginkább arról a helyről, ahol egész életüket töltötték. A spanyol La Farga 1700, a török Teosz 1800, a montenegrói Stara Maslina (ejtsd: sztárá maszlina), a máltai Bidni és a Jeruzsálemben álló Getsemáné (kert) fái kétezer évesek, s náluk csak pár évvel idősebb a portugáliai Pedra del Rei (magyarul: a király köve). De velük még csak az öreg olajfák bölcsődéjében járunk. A tunéziai Asraf 2500 éves, a Lisszabon mellett álló Loures (ejtsd: lúr) kora majdnem 2900 év. Szardínia büszkesége, Ozzastru (ejtsd: oddzasztrú) már bizonyosan több, mint háromezer, a görögországi Kréta szigetén álló Vouves (ejtsd: vúvesz) pedig négyezer éves. De még ők is csak óvodások, ha a legöregebbekhez mérjük őket, az izraeli Betlehemben álló Al-Badawi ötezer, vagy a libanoni Noé olajfái hatezer évéhez.

Ezek az öreg olajfák csodálatosak. Kopár talajon is megélnek, elviselik a legnagyobb szárazságot, megvédik magukat a kártevőktől. Képesek még a tüzet is túlélni. Gyökereik ugyanis mélyre nyúlnak és messzire ágaznak: ha a föld fölötti részeik teljesen megsemmisülnek, újranövesztik magukat. A görög mitológia szerint az olajfa isteni ajándék, amit Pallasz Athénétől, Zeusz lányától kaptunk.

Olaj szavunk a szláv nyelvek közvetítésével került a magyarba. A latin oleumból származik, aminek viszont a régi görög élaion (ejtsd: élajon) a forrása: annyit jelentett egykor: növényi olaj. A fákra más kifejezésük volt a régi görögöknek: dendron. Csakhogy ez egy még ősibb szóból (’dóru’, ’deru’, ’dru’) származik, amelynek jelentése: erős, hatalmas. Olyasmi, amit tisztelni kell, ami időtlen igazságot hordoz, és amiben hihetünk. Már elődeink is tisztában voltak vele, milyen különleges szerepet játszanak a fák az életünkben. A Gyűrűk Ura című regényben és filmben például hatalmas, emberszerű, beszélő, gondolkodó, vénségesen vén lények szerepelnek: a fa-pásztorok, más néven ’entek’.

A hatalmas, nagy öreg faóriásokat mindenütt különös becsben tartják. Hazánkban például néhányan szorgalmasan járják az erdőket, a folyók ártereit, érintetlen vidékeket, hogy lefényképezzék, lemérjék és az Interneten bemutassák a legkülönfélébb fáinkat. A Dendrománia oldalon találod meg őket, és most már értheted, miért nevezték így el: rajongva kell szeretni a fákat, hogy valaki nyakába vegye az országot, és éveken át „vadásszon” újabb és újabb, nagy és öreg fákra, figyelemmel kísérve, hogy az évek során ezek közül melyik semmisül meg, melyiket vágják ki, melyikkel mi történik. A magyar dendrománok körülbelül ötezer különleges fát dokumentáltak már. Aki vonzódik a nagy fákhoz, segítséget kap az oldalról, hogy ha valamerre jár, fel is kereshessen egy-egy rendkívüli, szép, izgalmas példányt.

Azokat viszont, akik ültetik, telepítik, nevelgetik, óvják a fákat, arboristának hívjuk. A ’fa’ jelentésű latin arbort a rómaiak kivételesen nem a görögöktől, hanem az Itáliában előttük élő népektől vették át, akiknél artosz-nak hangzott. Ennek ősi változata (’eredh’) annyit jelentett: növekszik, magasra nő.    

Dendrománok, arboristák és a fák más szerelmesei: ne csodálkozzunk, ha erdei séta közben olyanokba botlunk, akik épp fák törzsét ölelik. Sokan tulajdonítanak ennek gyógyító, nyugtató hatást. Erdőfürdőzésre pedig azok indulnak, akik a hosszú, szemlélődő sétától egyszerre remélnek elmélyülést, elcsendesedést és felfrissülést.