Erőturmix

This post was originally published on this site.

Ödönnél, a manófiúnál betelt a pohár.

Egy osztálytársa sem nevezheti még egyszer nyeszlettnek tesiórán! Többet nem ül elbizonytalanodva a kispadon, amíg a többiek vígan kézilabdáznak. Felkereste Morfondot, a varázslót, hogy segítsen neki megerősödni.

– Azt szeretném sugározni, hogy a pályán a helyem – mondta elszántan.

Morfond hümmögött, bólogatott, majd eltűnt hangszigetelt varázsműhelyében. Negyedóra múlva jókora palackkal a kezében bukkant elő.

– Fontos, hogy mindennap visszatérj és utántöltsd! Már pár hét múlva erősebbnek és frissebbnek érzed majd magad, de a legjobb, ha azután is folytatod – mondta, és biztatásképp ő is hörpintett a főzetből.

Ödön boldogan hazasietett, és rögtön öntött magának egy adagot. Gyanakodva beleszagolt, figyelte, hogy bugyog-e, aztán a sima felszíntől megnyugodva óvatosan kortyolt egyet. Nem is olyan rossz! Jóízűen megitta az egészet. Emlékeztetett ugyan a gyümölcsturmixra, amit az anyukája gyakran próbált rátukmálni, de elhessegette a gondolatot. A gyümölcsöket ki nem állhatta, ez az erőt adó varázsital viszont kifejezetten fogyasztható volt. Ráadásul milyen elő-nyökkel jár! A fiúk nem is sejtik, hogy vége a gúnyolódásnak!

Minden reggel meglátogatta a varázslót, és teletöltötte palackját. Hamar megszokta, hogy reggelije, ebédje és vacsorája is csak a főzettel teljes. Két hét elteltével kipihentebbnek, tettre készebbnek érezte magát. Lelkendezve szaladt Morfondhoz, de nem találta az íróasztala mögött, ezért halk kopogással benyitott a varázsműhelyébe. Odabent azonban nem az fogadta, amire számított. Kondérok, kémcsövek és furcsa hozzávalók helyett teljesen hétköznapi konyha tárult elé, aminek pultjánál a varázsló épp almát hámozott. Ödön elképedve nézte a különféle gyümölcsökkel félig töltött turmixgépet. Felhördült.

– Morfond! Miféle átverés ez?

A varázsló ártatlan arccal fordult hátra.

– Szia, Ödön! Mi a baj?

– Azt mondtad, a főzeted erőssé tesz! Mindennap megittam az utolsó cseppig, abban a hitben, hogy varázsital! – háborgott a manó.

Morfond büszkén elmosolyodott.

– Hiszen már messziről látszik, hogy erőre kaptál! Sokkal jobb színben vagy, mint azelőtt. Anyukád mesélte, hogy edzőterembe jársz.

– De hát… – hebegett Ödön.

– A turmix csak egy kis vitaminlöketet adott neked. A többit már magadnak köszönheted.

– És a varázslat?

– Egy szóval sem mondtam, hogy bármiféle bűbáj szükséges, hogy jobban érezd magad a bőrödben – a varázsló nyújtózott egyet. – Én például jógázom.

Ödön kihúzta magát. Tényleg erősödött az utóbbi időben, és az önbizalma a többi manó élcelődő kedvét is elvette. Eddig bele sem gondolt, hogy egyre kevesebbszer maradt tesiórán a kispadon. Zavartan hagyta hát, hogy Morfond egy kosár gyümölcsöt nyomjon a kezébe és kitessékelje az ajtón. Talán ezzel is tehet egy próbát. Tegnap, amikor megfelelő szögben esett megfeszített karjára a fény, még az izmait is látni vélte a tükörben.

mesemondó | Horgas Judit