HALSZOL

This post was originally published on this site.

Félálomban a hangok 
ahogy
halszol a szél zajaira
úgy glisszandóznak fölötted el 
hogy meg sem érintenek 
vagy mégis. 
Mint viszketés
óriás 
madárhas az ég foggal
kimart csontig. Lezuttyan 
fölriadsz vigadsz hogy
mégsem vagy sírni szeretnél
mersz-e. Mi van ma veled 
vagy nincs és hogyan tevődik
össze hápog lökődik mivé
horpad be horpaszod.
Torkán ahogy kifér
zuhan le alá az értelmetlen.
Mindig le ahol 
vagy éppen ott állsz
ülsz jársz kérdezel vagy
halszol magadtól attól
megadod most az árát.

kép | vecteezy.com

versmondó | Horgas Judit