Jel
This post was originally published on this site.
Könyv, ne már,
többszáz éves, többszáz oldalas,
poros, érthetetlen, de leginkább
uncsi!
Mégis húszezer éve felkapjuk fejünket a jelre,
akár kőbe karcolt rajz,
lúdtollal írt betű,
halk írógépkattogás,
képernyőn megjelenő szöveg,
mosolygós fejecskék, szívek.
Ha átmegy az üzenet,
minden megváltozhat,
elmarad az első óra,
hadat üzen,
szeret vagy nem szeret,
legyél ott ötre.
Írj tollal, ceruzával, krétával,
szépen, rondán,
naplót, mesét, verset, órai cetlit.
Menjen az üzenet,
az írni vagy mondani való
mondanivaló.
Mikor válaszol már,
látom, hogy látta,
mutasd, mit írt,
nyomjak rá szívet vagy elég egy mosolygós?