Milyen fából?
This post was originally published on this site.
– Mi tetszik? – mordult Kárló, az asztalos a belépőre.
– Csak körülnéznék – mondta a fiatalember rémülten.
– Mit akar nézni? – kérdezte Kárló. – Rendelni akar? Bútort?
– Inkább a fák érdekelnének – motyogta a fiatalember.
– A fák? Hát, nem bánom nézegessen – vont vállat Kárló, és nekiállt összesöpörni a forgácsot.
– Ez milyen fa itt? – kérdezte a látogató.
– Bükk.
– És mennyi idős?
– Most én azt fejből nem tudom – dohogott Kárló. – Számolja meg a gyűrűit.
– A gyűrűit? – nézett nagyot a vendég.
– Hát az évgyűrűket, na, ott a köröket a törzsében, látja, nem? Nahát, ahány gyűrű, annyi éves a fa. A számolás már menni fog?
A vendég halkan számolt.
– Negyven – mondta.
– Akkor annyi – sepert tovább Kárló. – Remélem, nem születésnapot akar szervezni neki. Ezek a fák már halottak, tudja.
– És mi lesz belőlük?
– Bútor. Szerszámnyél. Fogpiszkáló.
– Gyerek nem?
– Mi? – torpant meg a seprésben Kárló. – Gyerek?
– Hát kisfiú. Olyan fabábu.
Kárló fújt egyet.
– Ide figyeljen. Nem tudom, ki mondta magának, hogy én játékfaragással is foglalkozom, de tévedett. Én nem babrálok ilyesmivel! És mielőtt még megkérdezné, hogy hány éves az öreganyám fakanala, jobb, ha távozik!
A fiatalember földbe gyökerezett lábbal állt, se ide, se oda nem mozdult, szája sírásra görbült.
– Ó, egek! – kiáltotta Kárló. – Mégis mit akar?
– Tudni akartam – felelte az idegen –, hogy milyen fából faragtak.
– Mi? Nem értem.
– Engem. Hogy milyen fából faragtak engem. Úgy konkrétan.
– Miről be… – kezdte dühösen Kárló, aztán eltátotta a száját. – Na álljunk csak meg! Te Dzsepettó kölyke vagy?
– Igen – sóhajtotta a fiatalember.
– Jól megnőttél – nézett végig rajta Kárló. – Ki hitte volna, amikor Dzsepettó… szegénykém, Isten nyugosztalja. Szóval te most itt vagy.
– Itt.
– Még mindig nem értem, mi ez a mániád a fák korával?
– Tudni akarom, hány éves vagyok. Mármint faévben? Hogy milyen fa volt, amiből kifaragtak.
Kárló a fejét rázta.
– De mégis, fiam, miért érdekel ez téged? Ha jól emlékszem, igazi kisfiúvá akartál válni, nem?
– De.
– És azzá is lettél, nem?
– De – sóhajtotta a vendég.
– Akkor mi bajod?
– Igazi kisfiú akartam lenni – mondta a fiú. – De aztán megnőttem, és igazi felnőtt lettem, és igazi családom lett, akiket igazán el kéne tartanom, de nincs igazi munkám. És most igazi nagy bajban vagyok. És arra gondoltam, talán akkor volt nekem igazán jó, amikor fa voltam.
Kárló sóhajtott.
– Fiam, nem lehetsz újra fabábu. Most mit csináljak veled?
A fiatalember tétovázott.
– Esetleg lenne olyan jó a mester és kitanítana?
Kárló nagyot nézett.
– Azt éppen lehet. De szorgalmas vagy-e?
– Az vagyok.
– Nem hazudsz?
– Nőtt az orrom? – kérdezte a fiatalember mosolyogva.
– Nem, fiam – mondta Kárló –, nem nőtt.