MONDOM, AHOGY TUDOM
This post was originally published on this site.
A képletes konzervdobozt 1996-ban kaptam Bari Károly költő barátomtól, aki gazdag és értékes cigány népzenei-népköltészeti gyűjtéséről is híres. Több, életkorban és stilárisan különböző zeneszerzőt keresett meg azzal, hogy tetszésünk szerint kezdjünk valamit e kollekció minket leginkább vonzó darabjaival, s ezeket majd a Cigány Néprajzi Napok keretében egy estén mutatják be Gödöllőn. Akadt kollégám, aki hagyományos népdalfeldolgozást írt. Én hangszeres fantáziához kaptam kedvet.
lemondóan hajlik alá
A zalaegerszegi lovári nyelvű Kolompár Edit által énekelt szomorú dal ragadott meg leginkább, amelynek kulcsszavai: Căra luma phírav – Országot-világot járok. Fájdalmát tükrözi sóhajszerű ívű indítása, amely után minden sor lemondóan hajlik alá. Nyomban elhatároztam, nem énekművész ajkára transzponálom a dalt, hanem a maga eredeti valójában hangfelvételről bejátszva, mintegy fekete-fehér fotódokumentumként mutatom fel, s behelyezem a dalból építkező zongora és klarinét közé.
A darab elején azt a prózai mondatot halljuk a zalai énekes hangján, amelyet az eredeti felvételen a dal éneklése előtt dünnyög, s ami annyit jelent magyarul: „Mondom nektek, ahogy tudom”. Ez még nem a dal része, csak a felvétel dokumentuma. „Technikai” szöveg, amellyel a felvételt készítő Bari Károlyhoz fordul. De megtartottam, hiszen magam is „mondom, ahogy tudom”… Ennek elektronikus elködösítése közben szólal meg a fúvós hangszeren a dallam.
Az eredetileg klarinétnak szánt szólamot utóbb legtöbbször Matuz István basszusfuvolán játszotta, aminek kissé füstös mély hangzása szinte közelebb simult az ének akusztikájához és tartalmához. Fújta már a szólamot szaxofon, legújabban pedig Lakatos György fagottján is otthonra talált. A rugalmas ritmika persze csak nyomokban mintázza a szabad éneklést. Egy strófányi zene elhangzása után kapcsolódik be a zongora. A két hangszer fantáziálása, a népdal variálgatása fejleszti föl a darabot a tetőpontig, ahol megszólal a dal három szakasza Kolompár Edit hangján (és néhol a szenvedélyből adódó csettintéseivel). Az első két és fél versszak szólója után ismét beszüremkednek a zenei képbe a hangszerek. A cigány népdalokra jellemző a zárósorok befejezése előtt tartott, meghosszabbított lélegzetvételnyi szünet. A hangszerek a záró szakaszban ezeket töltik ki kommentárjaikkal, amelyekben a zeneszerző azonosul a dal énekesének számkivetettség miatt érzett fájdalmával.
Volt, aki a kordéjukkal döcögve vándorlókat érezte meg a dalban. Kérdezhetnénk: nem lett volna szerencsésebb valamilyen folklorisztikusabb hangzással alátámasztani a „naturális” énekhangot. A kompozíció immár harminc esztendőnyi históriája alatt egyik leggyakrabban játszott darabommá vált, s meglehet, nemcsak Kolompár Edit éneke nem téveszt hatást, hanem a műzenei kontraszt, s az azzal összeolvadás is a vándorlás díszletévé válik.
Íme az eredeti szöveg és magyar fordítása:
Lovári cigány nyelven
(kiejtés szerint)
Phenav tumenge, szár zsánáv! Mondom nektek, ahogy tudom!
Jaj, folíj, mama, folíj Jaj, folyik, anyám, folyik
’a Zalako páji, ja! a Zalának vize, jaj!
Szanda ’kaszte folíj? Ki miatt folyik?
Szanda muro népo. Az én családom miatt.
Ke, engedelmo mangav, Mert, engedelmet kérek
vi me le romendár, jaj, én is a cigányoktól, jaj,
ke paje vóla lasz ma mert, megint kedvet kaptam
de le phrálengi vója! de a testvérek kedvét!
Ke, cára luma phírav, Mert, országot-világot járok,
bajo te ná kerav, jaj, bajt nehogy csináljak, jaj,
ke me bajo kerav, mert én (ha) bajt csinálok,
háloj le séreszke! vége az életemnek!
Ke, soha te ná mérav, Mert, soha nem haljak meg,
mindig te mulatínav, jaj, mindig mulassak, jaj,
mindig vója te kerav mindig kedvet csináljak
le but le romenge! a sok cigánynak!
kép | vecteezy.com