Nézzük együtt Jan van Eyck képeit!

This post was originally published on this site.

Jan van Eyck (ejtsd: jan fan ájk) rejtélyes művész. Keveset tudunk az életéről, az sem biztos, pontosan hol és mikor született. Ő a flamand művészet egyik leghíresebb, legtehetségesebb alakja. Neki köszönhetjük, hogy képei segítségével betekinthetünk a középkor e szakaszában a kereskedelemből meggazdagodott németalföldi polgárok mindennapi életébe.

Jan van Eyck a 14. század végén született a mai Belgium területén, festőcsaládból származott, a művészettörténészek szerint a testvére, Hubert műhelyében tanulta a mesterséget. Hamarosan a korabeli nemesek kedvelt festője lett, sőt Burgundia hercege, Jó Fülöp fogadta udvari festőjévé. Úgy tartják, van Eyck kivételesen művelt ember volt, amit a herceg is nagyra értékelt, busásan megfizette a festőt szolgálataiért. De a hercegi megbízások mellett más felkéréseknek is eleget tett, egyházi témájú képeket is készített.

Az első kép címe: Vörös turbános férfi, talán ez Jan van Eyck önarcképe. A férfi testtartásával kissé oldalt fordul, tekintete azonban egyenesen a nézőre szegeződik. Érzékelhető, ahogy a titokzatos festő önmagával néz farkasszemet a saját arcképe festésekor. De vajon miért visel egy németalföldi festő keleties turbánt? Szakértők szerint a művész ezzel a trükkel igyekezett bemutatni, milyen bámulatosan tud gazdagon redőzött textilt festeni és mennyire részletgazdag a festésmódja. Vagyis önmagát reklámozta a képpel.

A Szűz és a gyermek Jézus Joris van der Paele kanonokkal című, nagy méretű festményt egy befolyásos és gazdag egyházi személyiség rendelte az akkor már híres van Eycktől. A kanonok a kép jobb oldalán látható idős férfi. A reneszánsz festményeken a kép megrendelője gyakran Szűz Mária, a gyermek Jézus, Szent György és Szent Donát társaságában jelenik meg egy templomi térben. A néző megszokta, hogy valós személyek (a kanonok) és szentek együtt láthatók, így a megrendelők a legfőbb vallási szereplők körébe emelkedtek. A megrendelő, Bruges (ejtsd: brüzs) városának egyik vallási elöljárója, jelképesen ígéretet is tett, hogy élete végén a város Szent Donát katedrálisának adományozza vagyona egy részét. Jan van Eyck festészetére jellemzően ez a kép is a legapróbb részletekig kidolgozott, az anyagok, a textíliák, a kövezet vagy akár a Szent György páncélján tükröződő alak mind a jelenet valószerűséget erősíti.

Van Eyck leghíresebb képe az ugyancsak rejtélyes Arnolfini házaspár. A korabeli festésmódra és különösen van Eyck festészetére jellemző, hogy a jelképek egy történetet is közvetítenek. Bár nem mozgalmas az ábrázolt jelenet, a művészettörténészeket évszázadok óta több kérdés foglalkoztatja. Tudható, hogy a bruges-i olasz kereskedő, Giovanni di Nicolao Arnolfini (ejtsd: dzsovánni di nikoláó) rendelte, de vajon a házasságkötését akarta megörökíteni? Egyes értelmezések szerint a feleség halála után készült a festmény, mások úgy vélik, éppen a „kézfogón”, s maguk a szereplők álltak modellt. A szobabelső részletgazdag ábrázolása számtalan apró érdekességet tartogat. Például a pár feje fölött, a falon látható kör alakú domború tükör a korban nem volt elterjedt, sőt, egyáltalán nem tudtak ekkora méretű tükröt készíteni. Vajon ki lehet a tükörben látható két alak, akik éppen a párral szemben belépnek a szobába? Talán a festő és segédje? A tükör felett felfedezhető a művész aláírása is: „Jan van Eyck itt járt”. Izgalmas megfigyelni, milyen kidolgozott a ruhák különböző anyaga, mennyire érzékelhető a szőnyeg vastagsága vagy a kutya szőrzete. Az állat a néző felé fordítja tekintetét, mintha a belépőt üdvözölné. A kutya a hűséget jelképezi, boldog házasságot ígér.