NOCTURNE

This post was originally published on this site.

Jó itt lenn a föld alatt. Suttog
a holt nyelv – a kéz, a kéz. Az
se baj, ha összekeverjük
a járatokat. Sötétedjen ránk

az érintés, fogadjanak be
barlangjai. Itt nincsen est
és nincsen dél, csak szüntelen
fulladás. Tűnődve nyeljük

az édes gázokat, a testtel
csak a test beszél – szorítanak
az ujjak, súgják, ne jöjjön

ébredés, ne jöjjön semmi más.
Ami volt, nem törli el, csak
arcot cserél a föld alatt.

kép | vecteezy.com