TEGNAPUTÁN 3.
This post was originally published on this site.
Új sorozatunkban folytatásos történetet indítunk, amelyben a részeket más-más szerző írja.
MESTERTERV
Ahogy elindultak, a Nap már a horizonton túlra került, de a tájat a Birodalom ezernyi pontján lévő földalatti urándúsító egyikének kékes derengése foglyul ejtette, és kéretlenül megvilágította. A folyó nappal ezüstös csillogása fokozatosan halványzöldbe váltott. Ahogy lassan haladtak, az unikornisok, a félig organikus, félig kristályszerkezetű lények patái nyomán az úton vastagon leülepedett a csikorgó fémpor, és tiszta, sárgán fénylő homokká változott. Félő, így könnyen követik a nyomunkat, futott át a gondolat a halász feleségének fejében. Gyors pillantást vetett a bakon ülő testes férfira, majd az aprócska lányra, és csendben maradt.
Merel születésének pillanatában SFonte, a Birodalom központi mesterséges intelligenciájának kijelzőjén, s egyben festővásznán aranyszemű gyermek alakja rajzolódott ki. Sfonte már régóta nem számításokkal foglalkozott: festett. Képein a jövő torz látomásai jelentek meg gyermeteg színtechnikával, minden művésziséget nélkülöző kompozíciókban. Szintetikus olajfestékkel festett, hogy a képek minél hamarabb megszáradjanak, és őrült tempóban végezhesse tovább a munkát. Ezek azt hiszik, hogy az udvari portréfestés művészet, futott át egy megvető banner a fejlécén. Legfrissebb, még nedvesen csillogó alkotásán egy dúsító tornyának összedőlését ábrázolta, a lángok a trónörökös arcvonásait rajzolták ki. Annak, hogy épp szabotázst örökít meg, már nem tulajdonított semmilyen jelentőséget, pedig amikor munkába állították, elsődlegesen a Birodalom védelmi feladatait algoritmizálták rá. Művészként tekintett magára és művészetként alkotásaira, amelyek közül most az egyik eltűnt a kijelzőjéről, valahogy úgy, ahogyan egy akvarell festményről csurognak le a színek, ha víz alá kerül. A kitárt karú, mosolygó csecsemő látványától SFonte lefagyott.
az unikornisok vágtázni kezdtek
A halász felesége ekkorra már tudta, hogy fia nem mindennapi sorsra hivatott, ezért is egyezett bele az utazásba. Amikor menekülésük első estéjén a folyóba mártotta a kisdedet, a nehézfémektől mérgezett folyó vize kitisztult, a beteg halak pedig új életre keltek. Ő lesz a Megváltó, formálta a szavakat hangtalanul a nő, aki képes a Birodalommal szembeszállni, aki képes átvizionálni SFonte torzult látomásait. Igen, fordult hátra mosolyogva a kislány, ezért kell Frágkapatosba sietnünk: ez a legendás, rejtett völgy az egyetlen hely, ahová a dúsítók sugárzása nem ér el, és ahol a természet és az ökológiai egyensúly még érintetlen maradt. Vagy ahogy mi a mozgalomban emlegetjük: még van biodiverzitás. A mellette ülő óriás helyeslően bólintott búsa fejével, az unikornisok pedig vágtázni kezdtek.
A trónterem árnyékos sarkában álló trónörökös fejében egyre vadabb és erőszakosabb gondolatok cikáztak, míg ujjai apró, tiltott adatszilánkot pörgettek. Gyűlölte a Császárt, akit csak a bányák és a dúsítók hozama érdekelt, semmiben nem követte a fejlődés menetét és irányát. Mint egy vakond! Nem lehet az egész birodalmat a föld alá süllyeszteni! Ő már a múlté, sziszegte maga elé a trónörökös. Már jó ideje a birodalmi hálózat destabilizálásán dolgozott, ezért is hagyta SFontének, hogy eljátszadozzon a festményekkel. Addig sem kotyog a Birodalom működésébe. Az utolsó, valamire való jövendölése egy adathalászról szólt – de azt a trónörökös már három hónapja kiiktatta.
Szövetségesekre volt szüksége.
Az uránfinomítók elhasznált gőzétől gomolygó Vashálózatban rájuk talált. Nem civilek voltak és nem is civilek. Hatalmi pozícióikat vesztett, hajdan dicső közszereplők, akiket a mellőzöttség és a bukás hozott össze a titkos egyletbe.
Egyikőjük Otravez, a bányászszakszervezetek egykori vezetője, őt a Császár utasítására már tíz éve halottnak nyilvánítottak. A Sugárka néven becézett nő irányította évtizedeken át a mélységi munkások láthatatlan hadseregét, akik egyetlen parancsára megakadályozhatták a Birodalom energiaellátását biztosító dúsító reaktorok működését. A rákkeltő környezetben robotoló bányászok Sugárka iránti lojalitása sziklaszilárd volt, egyenesen rajongtak érte, és úgy gondolták, ők is mindenben támaszkodhatnak vezérükre. Míg ki nem derült, hogy a daganatos betegségekben szenvedő vagy elhunyt vájárok családjainak járó kárpótlási milliókat Sugárka bizony eltulajdonította, előbb csak apróbb részekben, majd teljes egészében. Ezért kellett meghalnia – a Császár egyszerűbbnek látta így megoldani a botrányt, ami a Birodalom összeomlásával fenyegetett.
saját esztétikai víziója
A másik Nala, a zseniális matematikus géniusz, aki megalkotta és felügyelte SFontét, amíg ki nem derült, hogy már rég nem a Birodalmat szolgálja, hanem saját esztétikai víziójával bajlódik. A mérnök erre úgy döntött, hogy a trónörökös kezére játssza a palota védelmi rendszerének adatkapuit. Ebbe bukott bele. Az elveibe.
De mindkettőnél stabilabb támogatást adhattak a trónörökös számára a gurmund kereskedők. A Néma Kereskedők Hálózata. Ez a titkos csempészhálózat a dúsított urán feketepiaci maradékával üzletelt. Számukra a hatalomváltás nem elv, hanem a legnagyobb üzlet volt. Késznek mutatkoztak az ügy mellé állni.
A palota lekvárfőző helyiségében várakoztak a trónörökösre. Az asztalon előttük feküdt jól kidolgozott tervük.
kép | Bornemisza Eszter művei, Csillag Pál fotói